Cellájában ül egyedül
Az ifjú ferences-barát,
Régi varázskönyvet olvas:
"Az Ördög igájá"-t.
Mikor éjfélt üt az óra
Már nem fékezheti vágyait,
Sápadt ajakkal megidézi
A poklok hatalmait.
"Szellemek! Hozzátok ide a sírból
A legszebb asszony tetemét,
Élesszétek föl ez éjszakára,
Szolgálja szívem örömét!"
A borzalmas varázsigékre
Teljesül a kívánsága.
A szegény halott szépség jön;
Fehér lepel a ruhája.
Szeme borús. Hideg kebléből
Fájdalmas sóhajok fakadnak.
Odaül a barát mellé.
Egymásra néznek és hallgatnak. |
|
|
|